Az Elefánt sportsajtó, miközben imádattal csügg Ghána csapatán ("A Fekete Csillagok egy egész kontinens reményei"), bősz keselyűként bele-beletép SzGY Eriksson jó minőségű svéd májába.
Legújabban például az Elefántok legnagyobb focilegendája, az Afrika Kupa kétszeres gólkirálya (1968, 1970, összesítésben csak Samuel E'to előzi meg), a ráncolt orcájú, bölcs Laurent Pokou rúgott bele párszor a hajlott homloklebenyű Eriksson taktikájába. Pokou, aki a legsikeresebb elefántcsontparti csapat, az ASEC Mimosa mögött álló, európai kapcsolatokkal is rendelkező futballakadémia vezetőedzője, leginkább Eriksson védelemre alapozó elképzeléseit kárhoztatja, amelyek szerinte legyilkolták a tradicionálisan támadó szellemű, harapós elefántcsontparti játékot, ami jóval eredményesebb lett volna Brazília ellen.
Imigyen szóla az öreg varázsló.
Stábunk nem kíván igazságot tenni, egyébként is, a "mi lett volna, ha" jellegű kérdésfeltevéseket tökéletesen értelmetlennek találja, de nem vagyunk talán túl vakmerők, ha Eriksson helyének biztonságát az Elefánt-kispadon olybá ítéljük, mint a Blahán zsebből kicsúszott koronagyémántét.