Döngnek a fehér gépek a fekete kontinens felé, a kereplőgyárosok dörzsölik a sok kerepléstől amúgy is száraz tenyerüket:
nemsoká itt a vilibajni, ohhohó!
Mielőtt azonban a kezdősípszó megszakítaná a mexikán drukkerek szotyizásának harsogását, kerítsünk sort egy rövid bemutatkozásra, már ami természetesen a csipicsöpi Elefánt-csapatot illeti.
Figyelmeztetés: az életrajzi elemek az utolsó betűig hűségesek a valósághoz!!!
Kapusok
Boubacar Barry (1979-ben született, csapata a belga - pedig ilyen nincs is - Lokeren.) Ez a kis fekete fürtös már az előző VB-n is őrizte az Elefánt-kapu szűziségét, viszonylag kevés sikerrel. Életének tengere eleddig nem vetett haragos hullámokat, apja Madonna arcképével díszített szőnyegeket sző a nemzeti sásból, a vacaduából. Ebből Elefántcsontparton relatíve jól meg lehet élni, de ha ez az ipar becsődölt volna, a kis Boubacar anyja, aki az abidjani reptéren betonlocsoló, simán eltartotta volna a kis családot.
Cserekapusok: Aristide Benoit Zogbo (1981, Maccabi, Izrael), másodállásban neves neoplatonista filozófus; Daniel Yeboah (1984, ASEC, Elefántcsontpart), az egyetlen csávó, aki otthon játszik.
Védelem (valószínű sor, balról jobbra: Tiéné, Boka, Eboué, Touré)
Kolo Touré (1981, Manchester City, Anglia). Kolika akkor híresült el, amikor az évtized közepén alacsony bozontját a Highburyben lobogtatta a vad londoni szél. Arzén mester kezei alatt (tessék humortalanul olvasni) bajnokságot is nyert 2004-ben. Ahogy leszállóágba került az Arsenal, Kolo is elosont. Egy éve játszik a Cityben. Ha Didi becsődöl, ő lesz a helyre csapatkapitány.
Emmanuel Eboué (1983, Arsenal, Anglia). Emmi sajnos épp akkor emigrált Belgiumból Londonba, amikor már nem osztogattak PL-köcsögöt Arzénnak, így csak egy fakupát ölelhetett magához 2005-ben. Erőssége az erősség, a támadókészség és a sztékbevitel.
Na és itt van Arthur Boka (1983, Stuttgart, Germánia), egyenest a Pál utcai fiúkból, egy igazi tömörített balos, 166 centi, mamuszban 178. (Szereti Travoltát, na.) De ő fittyet hány!
Pedig Guy Demel (1981, Hamburg, Germ.) a maga 191 centijével sűrűn ki-kiröhögi az ebédlőasztalnál. Az érzékeny Demelt annyira megrázta Németország és Franciaország történelmi egymásnakfeszülése, hogy, bár ez utóbbi országban született, az első adandó alkalommal befritzult, és ennek már 9 éve.
Szulejmán Bamba (1985, Hibernian, Skócia) nevéből kifolyólag érezheti magát jól a skót bajnokságban. Már 4 éve ott robotol, bávatagon tűrve, hogy szoknyás férfiak banánhéjakat dobjanak felé.
Benjamin Brou Angoua (1986, Valenciennes, FRA), a szinte félmagyar (szívében tán egészen az!) exhonvédes erényeiről korábban külön posztban énekeltünk. Most legyen elég annyi, hogy ő az egyik legzsengébb hajtás a fekete fiúk illatos csokorában.
Steve Gohouri (1981, Wigan, Angola, neeeem is). A bolygó Elefánt. Tel-Aviv, Vaduz, Párizs, Bologna, Svác és a Borussia Mnchsalag... Bach (ki nevezte el ezt a csapatot?!) után a Wiganben kötött ki. Nagyon valószínű, hogy jövőre az Antarctis FC játékosa lesz.
Siaka Tiéné (1985, Valenciennes, FRA), a dunántúli Szentetyién egykori csillaga régi motoros. 2005 óta gyűri a válogatottat, miközben az angol foci felé kacsintgat. (Vagy akut tikkelő az öreg.)
Kedves nézőink, ne menjenek messzire, a reklám után jövünk vissza a középpályás-gyönyörűségekkel!