Szívünk csücskei, a csodagyönyörű, kacagós orcájú, villámlábú Elefántok csinos játékkal és egy 3:0-ra megnyert meccsel búcsúztak a vébétől.
És velük stábunk is, mert bizonyos szívelégtelenségi okokból egy világversenyen csupán egyetlen csapatnak adózhatunk gátlástalan rajongással. Ez a csapat pedig a Drogba vezette, Touré-fivérek ékítette Elefántcsontpart, amit július 11-ig már nem láthatunk pályára lépni.
Reméljük, 2006 (Argentína, Hollandia, Szerbia-Montenegro!) és 2010 (Brazília, Portugália, Észak-Korea!) után 2014-ben már nem az aktuális halálcsoportba zuhannak be a sors májfoltos keze által, mert remek és tehetséges társaság, egytől-egyig. És abban is bízunk, hogy idén legalább Ghána messzire jut, mint egyetlen életben maradt afrikai reménység.
Ha bármikor elefántcsontfejű sétapálcát láttok, vagy kakaót isztok, jussanak eszetekbe az Elefántok!
MI: Barry - Demel, K. Touré, Zokora, Tiéné - Eboué, Y. Touré, Tioté - Gervinho, Drogba (kap.), Kalou.
ŐK: Ri Myong-guk - Cha Jong-hyok, Pak Chol-jin, Pak Nam-chol, Ri Kwang-chon - Mun In-guk, Ri Jun-il, Ji Yun-nam - Hong Yong-jo (kap.), An Yong-hak - Jong Tae-se.
Ha 90 459 000:0-ra nem győzünk (és győzi le Braz Portugált), fölötte kétséges a továbbjutásunk.
De a győzelem számunkra sohase is a számokról szólt. Hanem az erkölcsről! A gerincről! Az emelt főről! A kakaóexportról! Az abidjani port rúgó utcakölkökről!
Ezt az érzelmi töltést testesíti meg Kampecse legszebb hölgye, Malvina is, akinek éppen annyi kétsége van az észak-koreai edzőmódszerek célravezetőségét illetően, mint amennyi ambíciója a kézimunkában.
Kis színes: napra pontosan ma van 60 éve, hogy kitört a koreai háború.
Az Elefánt sportsajtó, miközben imádattal csügg Ghána csapatán ("A Fekete Csillagok egy egész kontinens reményei"), bősz keselyűként bele-beletép SzGY Eriksson jó minőségű svéd májába.
Legújabban például az Elefántok legnagyobb focilegendája, az Afrika Kupa kétszeres gólkirálya (1968, 1970, összesítésben csak Samuel E'to előzi meg), a ráncolt orcájú, bölcs Laurent Pokou rúgott bele párszor a hajlott homloklebenyű Eriksson taktikájába. Pokou, aki a legsikeresebb elefántcsontparti csapat, az ASEC Mimosa mögött álló, európai kapcsolatokkal is rendelkező futballakadémia vezetőedzője, leginkább Eriksson védelemre alapozó elképzeléseit kárhoztatja, amelyek szerinte legyilkolták a tradicionálisan támadó szellemű, harapós elefántcsontparti játékot, ami jóval eredményesebb lett volna Brazília ellen.
Imigyen szóla az öreg varázsló.
Stábunk nem kíván igazságot tenni, egyébként is, a "mi lett volna, ha" jellegű kérdésfeltevéseket tökéletesen értelmetlennek találja, de nem vagyunk talán túl vakmerők, ha Eriksson helyének biztonságát az Elefánt-kispadon olybá ítéljük, mint a Blahán zsebből kicsúszott koronagyémántét.
(Valamivel ki kell töltenünk az időt, mialatt a brazilok telesírják a saját pézséjüknek tekintett sportsajtót.)
Napfényes kora délutánon két eleganciózus, frakkszerű öltönyben feszítő úr fészkelődik egy asztalnál. Az asztal a madridi Superluxurioso étterem egyik elkülönített zugában áll.
A kazah szűzlányok szőtte hófehér damasztabrosz alatt két teljesen egyforma fekete aktatáska.
- Florentino, nekem nincsenek nagy igényeim - gesztikulál az egyik dzsentlemanó finoman. Csak a váza dől rá a katalán puyolpörköltre, ami félig megrágva hever a tányéron. - Nem kérem az egész Intert. De azért Maicon és Milito olyan gyöngyszem, amit nem szórhatok az olasz disznók elé.
A másik úriembernek 5 percbe telik legyőzni a köhögőgörcsöt. Félrement volna a bilbaói tökropogós?
- Végül is, Josékám... Mi meg tudjuk adni Militónak az emelést, amit a nyomi milánóiak nem... Asszem.
José legyint. Most a 200 éves portói ömlik a márványpadlóra. Sebaj, a Beniteznek szólított pincsi jóízűen nyal bele.
- Ne sajnálja az Intert, Flori. Most tettek ajánlatot Mascheranóra, Elanóra, Benzemára és Higuainra. Úgy tudom, ők mind imádják a pármai sonkát és az olasz cipőket. Ja, és Di Mariát se felejtsük a Benficában a sok romlott erkölcsű portugál között senyvedni.
- Node Joséka, hiszen ön is...
- Én más vagyok. És ezt most utoljára mondom el.
Hirtelen csönd támad az asztalnál. Mígnem az étterem mandolinzenekara rákezd Enrique Iglesias Bailamos c. dalának pengetős átiratára.
Sose találjátok ám ki, miféle rangsor ez. Ránézésre lehetne az inkompetens fodrászválasztásé vagy a formás térdkalácsé is, de nem, ez a Castrol fölötte nagycsodálatosságú, pszeudo-NASAisztikus hatékonyságmérő szertartásának eredménye, amit maga I. Arzén közreműködésével fejlesztettek ki, és tavaly teszteltek a konföderációs kupán. (Ezen a ponton beszúrhatnánk néhány jóképű poént az olajozottságról és a csúszásról, de ezt a remek lehetőséget inkább a kommentelőkre hagyományozzuk.)
Mivel stábunk nem kimondottan az atomfizikusok szakszervezetének keresztmetszete, a részletekbe ne menjünk bele. A lényeg az, hogy minden egyes játékos minden egyes passzát, megmozdulását, labdaérintését rögzítik, majd elemzik e szösszeneteknek a csapat eredményességére gyakorolt hatását. Az így kapott indexet a FIFA publikálja, akár meccsekre lebontva.
Így néz ki most a leghatékonyabb válogatott. Sajátos, hogy az első csatár (Kuyt) csak a 12. helyen bukkan fel az összesített listán, az óvodai tápszerek védőszentje, Messi a Castrol szerint csak 38. hatékonyságban. Ami az elefánikat illeti, enyveskezű hálóőrünk, Boubacar Barry a 16., Kolo Touré pedig mindjárt Messi mögött következik.
Milyen főszponzor lenne az, aki nem csinálja meg MINDEN IDŐK leghatékonyabb játékosainak táblázatát?
Hát csúnya! A Castrol szerint így fest a történelmi tizenegy:
Most már csak arra vagyok kíváncsi, ugyan mivel jutalmazzák a végső győztest. Olajos magvakkal? Arany Olajszivattyúval? Egyhetes közmunkával a Mexikói-öbölben?
Stábunk a Google gépparkját lemerítő kereséssel talált szép elefántcsontparti megmozdulást is a Brazíliával való összecsapásban. Ezt (a továbbra is vakon és vörösszőnyegesen imádott Didier-n kívül) Dacoury Gnago követte el, egyszerűen azzal, hogy jelentkezett a Miss World intelligenciatesztre. Itt éppen Luciana Bertolinivel, Miss Brazíliával együtt pózol. (A félreértések elkerülése végett: ő a jobb szélen áll, mert középen a szerencsétlen sorsú Jerome Valcke, a FIFA főtitkára nyomorog, aki a minap fogadta a válogatott különítményt.)
Én ugyan nem vagyok szakértő, melyikük a látványosabb agysebész, de ezen a meccsen talán könnyebben kiegyezhetünk egy döntetlenben.
Tartok tőle, hogy SZGY Eriksson a mai produkció után visszaveszi a motivációként kiosztott svédasztal-örökbérleteket és a Svéd Állami Acélwerke Zrt. részvényeket. Csúful lefociztak minket a brazilok, és csúful is reagáltunk.
(A mindkét szemére világtalan játékvezető mösziőt csak azért említem, hogy el ne felejtsem.)
Keserves volt ma este Elefántcsontpart-rajongónak lenni. Viszont a megszégyenülés a mi stábunkban nem vezet oda, hogy holnaptól, teszem azt, Argentínáért rajongjunk. (Pedig őszintén szólva a világoskék annyival jobban áll nekünk, mint az elefántnarancs.)
Kicsit még potyogtatjuk a könnyeinket a meglangyosodott sörbe, aztán kiköpünk a gyöpre, oszt meglátjuk, mi lesz még.
Barry - Demel, K. Touré, Zokora, Tiené - Eboué, Y. Touré, Tioté - Gervinho, Drogba (kap.) (vagy Dindane), Kalou
Az ellen:Julio Cesar - Maicon, Lucio (kap.), Juan, Bastos - Elano, Gilberto Silva, Felipe Melo - Kaka, Robinho, Luis Fabiano//
Mint becsületes, tehát vak és elfogult Elefánt-rajongónak egész addig mazsolányi volt a gyomrom, amíg rendkívül éles eszemmel föl nem fogtam, hogy a brazilok elleni meccsen nincs mit veszítenünk - senki sem várja el tőlünk, hogy pont most izgágáskodjunk.
Szóval hátra lehet dőlni.
Ráadásul a brazilokat sincs miért utálni és legálisan megvetni (a portugálok esetében ez nyilván másként van, gondoljunk csak Cecilia zselécókmókra, aki a FIFÁ-nál fellebbezett az ellenünk kapott sárga miatt, "bácsi, bántanak a fekete fiúúúúk!" stb.). Plusz a canarinho blog szerzője sokkal nagyobb, mint én, szóval csúnyán megverhet, ha beszólok.
Természetesen a rabszolgák egykori hazájának (Elcsont 1960-ban szabadult fel, és rögtön meg is alakították a foviszövetséget!, bezzeg ha Géza fejedelem... no de hagyjuk) meccse nem hagyta érintetlenül a rabszolgatartók és a rabszolgák világát. Komendador Almeida korrumpálása és Fransisco rabszolga-felügyelő leütése útján sikerült hozzájutnunk a Rabszolgasors Special Edisziónjához, amelyből megtudhatjuk, Zsanuária kit fizetett le 6 sült csirkével!
Mindenekelőtt a ma esti csapat (Drogba pályára lépése az utolsó pillanatban dől el):
Barry - Demel, K. Touré, Zokora, Tiené - Eboué, Y. Touré, Tioté - Gervinho, Drogba (kap.) (vagy Dindane), Kalou
Az ellen:Julio Cesar - Maicon, Lucio (kap.), Juan, Bastos - Elano, Gilberto Silva, Felipe Melo - Kaka, Robinho, Luis Fabiano
Interjú a könyökfájóssal
Az ENSZ jószolgálati nagykövete, a Didier Drogba Alapítvány vezetője, aki mellesleg az esti meccsen Elefántcsontpart csapatkapitánya lesz (a képen Drogbánéval), szombaton nyilatkozott a FIFÁ-nak.
FIFA: Didier, csapattársad, Romaric mesélte nekünk nemrég, hogy ha az Elefántok rosszul teljesítenek, mindig te vagy a bűnbak. Ez bánt téged, vagy inkább motivál?
Őszintén szólva nincs ezzel semmi bajom. Mint kapitány, én képviselem a csapatot, logikus, hogy én kerülök a figyelem középpontjába, különösen, ha a dolgok rosszul mennek. Én vagyok „a nemzeti csapat karizmatikus vezetője”, szóval semmi furcsa nincs ebben. De azért hozzá kell tennem, ha bukunk, csapatként bukunk.
Az a kollektív fegyelem, amit a portugálok elleni meccsen mutattatok, a csapat felelősségvállalásából fakad, vagy Sven-Göran Eriksson műve?
Eriksson munkája, aki belénk nevelte azt a felelősséget, amit említettél. Ami a csapatot illeti, mind ugyanazt a vágyat érezzük, amit a 2006-os vébé előtt, hogy felülmúljuk önmagunkat. Az edzőnk képes volt megerősíteni bennünk ezt a pozitív hozzáállást.
A mostani Elefántcsontpart jobb, mint a 2006-os?
Igen, mert megtanultuk a leckét. Igazi a csapatszellemünk, és sokkal tisztábban látjuk, mit akarunk elérni. Tudjuk, mit kell tennünk, és hogyan. A tapasztalatunk is több, egyénenként és csapatban is. Sok mindenen mentünk át a klubcsapatainkban is, és a válogatott jóval erősebb mentálisan, mint négy éve. Már van közös történelmünk.
100%-osan egészséges leszel vasárnap?
Szerintem mindenki látta, hogy Portugália ellen képességeim javát nyújtottam. Abban a pillanatban, ahogy a pályára léptem, elfelejtettem a sérülésemet és a fájdalmat. Nem félek semmitől, és úgy fizikailag, mint szellemileg nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és játszhatok. Egyszer azt mondtad, hogy Nelson Mandela rendkívüli módon hatott az életedre. Különleges érzés lehet, hogy most a hazájában játszhatsz.
Óriási megtiszteltetés itt lenni, valóban. Az iskolában tanultunk Dél-Afrika történelméről, az apartheid időszakáról és Mandela egész Afrika életében játszott szerepéről. Nagyon büszke vagyok, hogy itt lehetek, hogy alkalmam nyílt találkozni és beszélni vele.
A Time a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolt téged, főleg amiatt a hatás miatt, amit hazádra a polgárháborús időkben gyakoroltál. Ehhez mit szólsz?
Nehéz magamról beszélni, különösen ebből a szempontból. Megteszek mindent, ami csak az erőmből telik, hogy szolgáljam a hazámat és egész Afrikát. Igyekszem képviselni őket, amennyire csak lehet, és ez fontos. Persze, rajta lenni a Time listáján igen büszkévé tesz, kivételes érzés.
Egy kicsit valószerűtlen?
Nem tudom... Bár az üzeneteink, amelyekkel a háború befejezését kértük, tényleg számítottak. Azt hiszem, az emberek nem igazán vannak tudatában, a foci mekkora hatással van a világra – óriási hatással. Ismert játékosnak lenni, és lehetőséget kapni arra, hogy meghallgassák, amit mondasz, nagyon fontos.
FIFA.com, 2010. június 19.
Didi politikai naccsága talán abban is lemérhető, hogy ő lehetett Zidane partnere az ENSZ vébére időzített kampányfilmjében.
Miféle focináció lenne az Elefántoké, ha nem lenne popzeneileg előadott himnusza? Az Elefántok zászlólobogtatásra kevésbé, könnyed hétvégi fenékrázásra annál inkább alkalmas afrikai-karibi árenbí himnusza természetesen azt a címet viseli, hogy NYERNI FOGUNK (On va gagner), és egy sikerei kezdetén lévő ifjú elefántcsontparti előadóhölgy, Teeyah nevéhez fűződik, alább látható nemzeti színekbe göngyölve.
Ahogy az a klipből is kitetszik, az afrikai klipkészítők sokat tanultak kaliforniai társaiktól. Megfelelő helyeken beékelték a csini táncoslányokat és a szivarozó reppereket, miközben valahogy azért mégse lett az egésznek súlyos pénz- és gangstaszaga.
Szóval 'onvaganyé', danolászhatjuk szívünkre tett kézzel, mert (ahogy a filozofikus szöveg is mondja), "ha veszítünk is, a büszkeségünket és a szenvedélyünket nem veszítjük el".
Tudtam én, hogy előbb-utóbb minden tőkeharácsoló a pokol tüzén fog flekkenhúsként pörkölődni! Pláne, ha búr!
A dél-afrikai Shembe Egyház vezetője, Mthembu Énok atya perli ezt a vuvuzelaiparon hízott Neil van Schalkwyk (tartok tőle, ez a név csak írásban ilyen impozáns, próbáld csak meg méltóságteljesen kiejteni!) fickót, a Masincedane Sport társtulajdonosát, aki a '90-es években piacra dobta a fröccsöntött vuvut. Jelenleg havi 50 ezret adnak el ebből a színpompás és dobhártyapróbáló eszközből, sőt, Schalkwyk egy német cégnek is eladta a licencet.
A szentéletű Mthembunak az a problémája, hogy 1910 körül az ő egyházuk alapítója vezette be a gyilkos kürtöt, a dobszót kiegészítő istentiszteleti hangszerként, amit akkor még nádból farigcsáltak (később tértek át fémre), és gyógyító eszközként is alkalmaztak. (Gondolom, nem középfül-gyulladásnál.) Mthembu szerint kapitalistáék szembepisilték az egyházuk hagyományát a tömeggyártással. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a focimeccseken nem a gyár terjesztette el a vuvutrombikát, hanem a szóban forgó egyház tagjai, akik közül sokan az AmaZulu FC-nek szurkoltak. Ennek az első ligás csapatnak a '80-as évekbeli meccsein tűnt fel az Áldott és Átkozott Hangszer.
A Shembe Egyháznak is megjelentek azért a dollárjelek a pupilláján. Állítólag nem akarnak osztozni a gyártásból származó profiton, csakcsupán hagyományuk elismerését és icipici kárpótlást kívánnak, amiért vuvuzelát készítő híveiket jócskán megkárosította a tömeggyártás.
Búr barátunk cinizmustól fistelgő nyilatkozata: "Boldog vagyok, hogy megismerhettem a vuvuzela eredetének igaz történetét!"
Most kaptuk a hírt, hogy a pokol zsoldosai áram alá helyezték a kerti grillt.
(Hét közepére kissé mindig elapadnak a mókakészletek, bocsika.)
Míg az egyéb csoportok játékosainak jelen idő szerint NASA-technikával igyekeznek a térdébe plántálni a gólösztönt, Elefántcsont békibe (mondhatnánk, "fű alatt", de ne legyünk ízléstelenek) edzeget. Hagyjuk tehát a mai idegzsábát Messire, és forduljunk imádott, ugyanakkor tündibündi Didier-nk felé, és nézzük meg, mivel keresi valóban a pénzt.
Hát reklámokkal, nyilván.
A srácnak nincsenek jelentős aggályai abban a tekintetben, hogy mi legyen a termék, a Kinder Buenótól az NBA hiúságának legyezgetéséig bármibe beszáll, sőt, zsigerig felháborító módon még társadalmi célokra is feláldozza a testét... Úgy értem, a drága idejét! Igazán persze azok a darabok a legszórakoztatóbbak, ahol sztárfocista cimboráival igyekszik a jónép torkán lenyomni a sportcipőt, például.
De hát így lesz pénz többek közt arra is, hogy az ember 3 millió fontból kórházat építtessen szülővárosában, Abidjanban.
Lássuk hát a bejátszást! (Ez csak egy gyér válogatás, ezermillió van még.)
1. A kecskék hallgatnak. Messi vihogva pepsizik.
2. Didier (beszél benne a szájával!) elől elviszik az utolsó Kinder Buenót, szentséges atyaúristen!
3. ...de nem is tudom, minek ugrált, amikor Ő maga a csoki! (Vásárolj a csoki hazájából, Elefántcsontpartról 'sokolá'-t.)
4. Egy kis jótékonykodás a pajtásokkal. Meg egy kis Nike.
5. Megint Pepsi a fiúkkal.
6. És hát a legjobb, amikor a jövőt írják meg a gyerekek. Nike.
Miközben a vébé nyomása okán majd szétpattannak a játékosok ideghúrjai (részletes információ ld. Dolly Roll), a kőszívű klubelnökök napernyővel sétafikálnak a játékosok rabszolgapiacán, és vizslatják a fogakat, combizmokat, meg hát a fejbenottvanás képességét.
Joan Laporta, a legfőbb katalán komendador a mai lapokban éppen azt bizonygatta, hogy Yaya Touré barcás mezét már elárverezték a szegénysorsú partjelzők javára, kabalaelefántját pedig Louis Vuitton-bőrönbe csomagolva küldték át a tengeren, egyenesen Manchester Citybe, ahol a srác bátyjának, Kolónak a Diego nevű gömbölyded komornyikja megy ki majd érte a postára. Tévedésből a maffiafejű brazil válogatott Dani Alves képeslapgyűjteményét is elpostázták, de aztán rájöttek, hogy nem is tévedésből.
Az öltöző két felszabadult szekrénye éppen csak elég lesz Cesc Fabregas kombinéi számára, akinek az árát 45 millió euróban szabta meg a Barca, és Arzén legyen a talpán, akiből ennek hallatára nem bújik ki a Dagobert bácsi.
Miután a srácok sniccerrel kihámozták magukat passzentos narancsmezeikből, mikrofonvégre kapódtak. Lássuk, hogyan értékelte a Szeretve Gyűlölt, a Drágaság és a Jéghűvös Kapitány a tegnap történteket.
Eriksson:Több helyzetünk volt, mint az ellenfélnek, és annak is örülök, ahogy játszottunk. Egy pont sajnos kevesebb, mint három, de nem rossz. Portugália kiváló csapat. Kissé óvatosan kezdtünk, de ha vehemens támadásba lendülünk, az olyan játékosok, mint Ronaldo vagy Deco, azonnal büntetnek. Márpedig az első meccsen nem szabad extra rizikót vállalni. A maradék időben viszont láthattunk szép játékot is. Tegnap este beszéltem Didier-vel, aki jobban szeretett volna a kispadon kezdeni. Azt mondta: "Boss, ha szükség lesz rám, készen állok". Sem én, sem az orvos nem kényszerítettük, pályára akart lépni, és egyszerűen csak bejelentette, "készen állok".
Drogba:Igen, elégedett vagyok a mai teljesítményünkkel. Annak ellenére, hogy Portugália veszélyes csapat, szerezni tudtunk egy pontot. De azt is megmutattuk, hogy szép dolgokra is képesek vagyunk. Mostantól a brazilok elleni meccsre koncentrálunk. Most még volt mitől félnem fizikálisan, és ha 1% kétségem is van, a kispadon a helyem. Tegnap este hoztam meg ezt a döntést, az edzőnkkel konzultálva.
Kolo Touré:Nehéz betalálni egy olyan csapat kapujába, mint amilyen Portugália. Brazíliával szemben még keményebben kell majd védekeznünk, még jobban. De még minden ütőkártyát a kezünkben tartunk, ami a továbbjutáshoz kell. Ha sikerülne úgy küzdenünk, mint ma tettük, és még be is találunk, az nem lenne rossz.
Forrás: AFP, L'Équipe.
(Én nem nyúlnék ahhoz a pacsulis testhez, de hát Didier mindig is bátor, elszánt ember volt.)
Kár, hogy nem nyertünk, de még jobb, hogy nem veszítettünk!
Holnap természetesen diadalénekben szövegezzük meg a teljesítményt, de most futva futunk megtekinteni csoportellenségeinket és -barátainkat (Braz és Népikorea), hogy reggel még okosabb bülbülszavakkal ecsetelhessük az Elefánik jövőjét.
Addig is 2 kedves csendélet:
a) "Mikor látom már végre az arcát is?" b) "Miért olyan vastag a karod, nagymama?"
FRISS: A Fifa engedélyezte a védőcuccot, ami Drogba karját a meccsen óvná. Sőt, maga a nemes nemzetes Jorge Larrionda bíró és a portugál okosok is megszemlézték a gézbe bújtatott acélhusángot, és jóvá is hagyták. De még így se dőlt el, játszik-é Didier. (Rím, haha!)
Itt van május elseje, elseje, énekszó és... Mindent bele! Mindent bele!
Meg ilyesmi.
Délután egymásnak feszül két válogatott, közülök egyet mindenki úgy szeret, hogy számunkra ez elviselhetetlen, de ettől az óceánosan Portugália felé áradó világnyáltól függetlenül is állunk szilárdan és megingathatatlanul és érthetetlenül a hullámverésben, és vállvetve Elefántcsont népivel, és némi gyomorszűkülettel és tüdőtágulattal gondolunk a délután 4 órára, amikor beiramlik a pályára ez a sor itten:
Barry - Demel, Kolo Touré (kap.), Zokora, Tiene - Eboué, Yaya Touré, Tiote - S. Kalou, Gervinho (vagy Drogba), Aruna.
Hogy Drogba játszani fog-e, az 2-3 órával a hetedíziglen üldözni fogom, ha melléfúj bíró sípszava előtt dől csak el.
Portugálok (azok a piros pólós fiúk azzal a rövid hajú kislánnyal, ott e, a kávézó előtt, önhitten heherésznek éppen, a kislány épp magára öntötte a kakaót, szegény):
Eduardo - Paulo Ferreira, Ricardo Carvalho, Bruno Alves, Fabio Coentrao - Pedro Mendes, Raul Meireles, Deco - Cristiano Ronaldo (kap.), Liedson, Danny
Vajon összeakasztja-e bajszát az elefánt és a cicamica?*
*Metaforikusan értendő, az elefánt tulajdonában sokkal nagyobb eséllyel találunk ormányt, mint számottevő arcszőrzetet.
Szeretve Gyűlölt Erikssonunk, aki alig 3 hónapja üldögél az elefántcsontparti kispadon, de a jelenlegi már a 3. világbajnoksága, svéd óvatossággal bizakodott egy tegnapi interjú során.
Sokan állítják, a jelenlegi vébén az afrikai csapatok közül Elefántcsontpart juthat a legmesszebbre. Mit gondol erről?
Remélem, igazolhatjuk az elvárásaikat. Igazán jó csapatunk van, számos gyors, erős és technikás játékossal. Minden adott, hogy jól szerepeljünk, és habár rendkívül nehéz a csoportunk, a fiúk keményen dolgoznak, hogy elérjük a céljainkat. A hozzáállásuknak és a munkavégzésüknek igazán örülök.
Mire gondolt, amikor Drogba megsérült?
Hogy micsoda balszerencse. Mindenki tudja, mit jelent Didier a válogatottnak. A sérülése ellenére a csapattal van, reméljük, képes lesz játszani, egyelőre én magam se tudom megmondani, pályára tud-e lépni az első meccsen. Szerencsére nem ebben a pillanatban kell erről dönteni.
Meg tudná magyarázni, mi volt az ő szerepe az ön szakvezetői kinevezésében? Tényleg fölhívta, hogy meggyőzze, vállalja a munkát?
Nem, nem így történt. Először az elefántcsontparti szövetség elnöke lépett kapcsolatba velem, és tett ajánlatot. Miután elfogadtam, persze találkoztam Didier-vel is. Egyértelmű volt, hogy ez a következő lépés. Sok más játékost is felhívtam utána, de elsőként Didier-vel beszéltem, hisz ő a kapitány.
Elefántcsontpart egyetlen meccset sem veszített az ön elődje, Vahid Halilhodzic idején. De azt suttogták, a játékosok többsége nem szívesen utazott volna a vébére az ő parancsnoksága alatt. Mennyit számít az edző egy olyan csapatnál, amiben ennyi a sztár?
Főleg azért vagyok itt, hogy lefektessem az alapszabályokat, és kidolgozzam az elveket, amelyekhez a játékosoknak ragaszkodniuk kell. Én döntöm el, hogyan védekezzünk, hogyan támadjunk, mindazt, ami taktikailag számít. Elefántcsontpart kapitányának lenni épp olyan, mintha bármelyik más csapatot edzeném. Semmiben sem különbözik, itt is a játékosok a legfontosabbak. Kint a pályán minden rajtuk áll, ám a mai modern felfogásban nem küldheted ki őket egyszerűen annyival, hogy "Oké, fiúk, oldjátok meg magatok". Neked kell a helyére tenned a taktikát, a stratégiát és a rendszert. Mintha egy kirakóst fejeznél be.
Mit gondol, sikerült elnyernie a játékosai bizalmát?
Talán őket kéne megkérdeznie. (Mosolyog.) Szerintem igen. De persze most még könnyű, mert még egy meccset se játszottunk. Az igazság pillanata már közeleg, és, mint tudjuk, onnan, hogy először pályára lép a csapat, a vébén nagyon gyorsan zajlanak az események. A felkészülésünk sikerült, ennek örülök, és rendkívül elégedetté tesz, ahogy a fiúk a munkához hozzáállnak, mióta csak együtt dolgozunk.
Ha Drogba nem léphet pályára, mi lesz az ő szerepe a csapatban, a táborban?
Ezt még nem találtuk ki, hogy őszinte legyek. Még mindig úgy gondoljuk, felépül. Ő nagyon-nagyon fontos nekünk.Ő a csapatkapitány, évek óta a válogatott tagja, rendkívül tapasztalt, és évek óta magas színvonalon teljesít. Ráadásul igencsak sikeres bajnokságot tudhat maga mögött.
Mi a legfontosabb tanulság, amit az átélt két vébé tapasztalataiból levonhat?
Először is, ez egy hatalmas fesztivál, és büszkeséggel tölt el, ha az ember a része lehet. Ez nagyon fontos. Aztán, mint edző, a legeslegfontosabb dolog, amit tehetsz, hogy leveszed a terhet a játékosaid válláról. Óriási a nyomás, és ha enyhítheted valahogy, az nagyon pozitív. Nyugodtnak és lazának kell lenniük, amikor pályára lépnek, és csak a saját feladatukra szabad koncentrálniuk.
Nem ez az első alkalom, hogy az ön csapata Portugália ellen játszik. Mi a véleménye, mi történik majd?
Mire én a szövetségi kapitányi székbe kerültem, a sorsolás már megtörtént. Kemény a csoportunk, nagyon-nagyon kemény. De én bízom magunkban. Ha nem tenném, nem lennék itt.
Elfiék tegnap befutottak Dél-Afrikába (pontosan az Oliver Thambo reptérre - ki lehet ez, Dél-Afrika szentistvánja?), tehát ha mást nem, a helyi ételkülönlegességeket és emberrablási know-how-kat már tanulmányozhatják.
A lakni kiszemelt, már emlegetett vityilló, a Johannesburg és Pretoria közt félúton felhúzott Riverside kuckó fejesei haptákban állva fogadták a fiúkat, alig megállva, hogy meg ne tapogassák Drogba valamely porcikáját. (Didi megfelelő ütemben javul, bár a fekete szalag a karján sajnos még mindig nem a kakaóvész nemzeti gyásznapjára utal.)
A megfelelő pillanatban előugrott egy zulu tánccsoport meg egy kórus. El tudjuk képzelni, Kolo Touré mit érzett ennek hatására!
Szeretve Gyűlöltünk gyorsan munkára fogta a fiúkat. A fél 5-től 7-ig lezavart edzést (George Thabe stadion, Sharpeville*) nem kevesebb, mint 2000 helyi süvölvény bámulta.
*Idén volt 50. évfordulója a sharpeville-i mészárlásnak, amikor rendőrök tüzet nyitottak a tüntető feketék tömegére, 69 ember halálát okozva.
Döngnek a fehér gépek a fekete kontinens felé, a kereplőgyárosok dörzsölik a sok kerepléstől amúgy is száraz tenyerüket:
nemsoká itt a vilibajni, ohhohó!
Mielőtt azonban a kezdősípszó megszakítaná a mexikán drukkerek szotyizásának harsogását, kerítsünk sort egy rövid bemutatkozásra, már ami természetesen a csipicsöpi Elefánt-csapatot illeti.
Figyelmeztetés: az életrajzi elemek az utolsó betűig hűségesek a valósághoz!!!
Kapusok
Boubacar Barry (1979-ben született, csapata a belga - pedig ilyen nincs is - Lokeren.) Ez a kis fekete fürtös már az előző VB-n is őrizte az Elefánt-kapu szűziségét, viszonylag kevés sikerrel. Életének tengere eleddig nem vetett haragos hullámokat, apja Madonna arcképével díszített szőnyegeket sző a nemzeti sásból, a vacaduából. Ebből Elefántcsontparton relatíve jól meg lehet élni, de ha ez az ipar becsődölt volna, a kis Boubacar anyja, aki az abidjani reptéren betonlocsoló, simán eltartotta volna a kis családot.
Cserekapusok: Aristide Benoit Zogbo (1981, Maccabi, Izrael), másodállásban neves neoplatonista filozófus; Daniel Yeboah (1984, ASEC, Elefántcsontpart), az egyetlen csávó, aki otthon játszik.
Védelem (valószínű sor, balról jobbra: Tiéné, Boka, Eboué, Touré)
Kolo Touré (1981, Manchester City, Anglia). Kolika akkor híresült el, amikor az évtized közepén alacsony bozontját a Highburyben lobogtatta a vad londoni szél. Arzén mester kezei alatt (tessék humortalanul olvasni) bajnokságot is nyert 2004-ben. Ahogy leszállóágba került az Arsenal, Kolo is elosont. Egy éve játszik a Cityben. Ha Didi becsődöl, ő lesz a helyre csapatkapitány.
Emmanuel Eboué (1983, Arsenal, Anglia). Emmi sajnos épp akkor emigrált Belgiumból Londonba, amikor már nem osztogattak PL-köcsögöt Arzénnak, így csak egy fakupát ölelhetett magához 2005-ben. Erőssége az erősség, a támadókészség és a sztékbevitel.
Na és itt van Arthur Boka (1983, Stuttgart, Germánia), egyenest a Pál utcai fiúkból, egy igazi tömörített balos, 166 centi, mamuszban 178. (Szereti Travoltát, na.) De ő fittyet hány!
Pedig Guy Demel (1981, Hamburg, Germ.) a maga 191 centijével sűrűn ki-kiröhögi az ebédlőasztalnál. Az érzékeny Demelt annyira megrázta Németország és Franciaország történelmi egymásnakfeszülése, hogy, bár ez utóbbi országban született, az első adandó alkalommal befritzult, és ennek már 9 éve.
Szulejmán Bamba (1985, Hibernian, Skócia) nevéből kifolyólag érezheti magát jól a skót bajnokságban. Már 4 éve ott robotol, bávatagon tűrve, hogy szoknyás férfiak banánhéjakat dobjanak felé.
Benjamin Brou Angoua (1986, Valenciennes, FRA), a szinte félmagyar (szívében tán egészen az!) exhonvédes erényeiről korábban külön posztban énekeltünk. Most legyen elég annyi, hogy ő az egyik legzsengébb hajtás a fekete fiúk illatos csokorában.
Steve Gohouri (1981, Wigan, Angola, neeeem is). A bolygó Elefánt. Tel-Aviv, Vaduz, Párizs, Bologna, Svác és a Borussia Mnchsalag... Bach (ki nevezte el ezt a csapatot?!) után a Wiganben kötött ki. Nagyon valószínű, hogy jövőre az Antarctis FC játékosa lesz.
Siaka Tiéné (1985, Valenciennes, FRA), a dunántúli Szentetyién egykori csillaga régi motoros. 2005 óta gyűri a válogatottat, miközben az angol foci felé kacsintgat. (Vagy akut tikkelő az öreg.)
Kedves nézőink, ne menjenek messzire, a reklám után jövünk vissza a középpályás-gyönyörűségekkel!
Akiért még Lance Armstrong is mezítelenül szállt nyeregbe: ő Annie Leibovitz, a hírességek művészfotósa.
Az ő sztárfocisták lecsupaszított, kidolgozott, nyálelválasztó hasizmait megörökítő fotóival tömték tele a júniusi Vanity Fairt. Íme egy rövid, de annál ingerdúsabb összeállítás a fotózásról sok-sok vetkőzéssel, nyáladzó asszisztensekkel és egymást tapogató focistákkal.
No persze az egész tökéletesen érdektelen lenne az érzelemmentes, hidegfejű profizmust képviselő stábunk számára, ha nem Didier ébenteste lenne a gruppenpózolás fénypontja.
A címlapot sajnos jelentős százalékban elrútítja Cecilia R. Csakis azért nem vágtuk le a képről, hogy láthassátok, így festett Ceci, mielőtt a féktelen elefántcsontparti védelem június 15-én tatárbifszteket nem darált volna belőle.
Felharsant szívünkben az Elefántok ősi harci éneke ("nem vagyunk már rabok, fogva,/ gyógyul az isteni Drogba" stb.), mikor megtudtuk, hogy Didó nem csak hogy sikeresen átesett a műtéten, de ma már csatlakozik búsan árválkodó válogatotti haverjaihoz (a 'Totti' név puszta véletlenségből került a mondatba, legközelebb kifigyeljük az elkényeztetett kcsgk ilyetén bekúszását), hogy szemének sugarával plántáljon erőt a lábakba, amikor is azok Lausanne csapatával szemben lődösik a lasztit, barátságosan.
Rögtön lehet látni, hogy a mellékelt fotón melyik az elefántcsontparti szövetség alelnöke, és melyik a henye kommunikációs vezető. (Persze, hogy a pocakos a sportember.)
Az elefántkölykök 9-én utaznak Dél-Afrikába, hogy ott a Johannesburgtól 40 percnyi kocsikázásra található, afrikai puritanizmusról és mértékletességről tanúskodó konferenciaviskóban szállást vegyenek.
Egy kis illusztráció a Riverside hotel nyújtotta spártai körülményekről:
A L'Équipe helyszínen tartózkodó tudósítója szerint Drogbát megműtik frissibe', melynek következtében van remény arra, hogy 10 napon belül játékképessé gyógyuljon. Didi felkötött karral, de kis mosollyal az arcán hagyta el a stadiont.
Ami azért reményteli hír, mert az első meccset az elefántok június 15-én játsszák Portugália ellen. Hál' istennek épp Svájcban vannak a srácok, tehát remélhetőleg sebészi szakértelemben nem lesz hiány.
Meglehetősen fekete nap ez a világsztárok számára, hiszen Rio Ferdinand is ma volt kénytelen lemondani a játékot, szintén sérülés miatt.
Igen, Drogba jobb keze beletört a nyomorult Tulióba a 2:0-ra nyert barátságos meccsen. (Tulio egy öngóllal is észrevetette magát amúgy.) Még nem tudni, mennyire súlyos a sérülés, a mi drága Didier-nk részvételét a VB-n egyelőre nem mondták le.
Mind nagyon aggódunk és erősen fohászkodunk! De még egyszer: ELCSONT BEFORR!!!
Elefántcsontpart mindig is a társadalmi igazságosság gátlástalan híve volt. Ezért ma sem állhat be a sorba, hogy a hangoskodó kisebbség alantas igényeit kielégítse. (És akkor sem, ha az ellenfél szabadrúgáshoz jut!)
Stábunk szívén viseli a csöndes többség kifinomult lelki szükségleteit, ezért aki fröccsöntött tollboás luvnyákban gyönyörködne, forduljon a másik 31 náció drukkereihez.
Mi itt elhatárolódtunk a primitív ösztönök szolgai táplálásától, és a magasabb szintű spiritualitást tűzve zászlónkra üzenjük:
Minden embernek, aki szívén viseli az emberiség Isten és törvény előtti egyenlőségét bőrszínre való tekintet nélkül, elvi kötelessége 1 perces néma felállással tisztelegni az esemény előtt, amely példázza, hogy az Egyesült Nemzetek erőfeszítései nem voltak hiábavalók!
Holnap este hétkor ugyanis a svájci Sion (bibliai utalás, örök béke, oroszlánok és bárányok stb. megvan?) gyepén kergetőznek majd vígan feketék és sárgák, egy nagy boldog milkywayes bödönné változtatva a stadiont. A meccs érdekessége, hogy a japó szakvezető, Takeshi Okada kérésére a gazellák és a sajtgolyók háromszor 45 percet töltenek majd derűs labdapattogtatással, hogy a cserepad is jól kifutkározhassa magát.
Mire a meccs véget ér, SZGY Eriksson valószínűleg fel-felhorkantva szundít majd a kispadon. Stábunk reméli, hogy senkinek nem jut eszébe felébreszteni, és miután ráoltják a villanyt, legközelebb egy svájci régészcsapattal találkozik majd, akik azt találgatják, milyen áldozati jelvény lehet az az ugró vad a porlékony csontvázat beburkoló ruhafoszlányokon.
Mi természetesen 93:1-es győzelmet vizionálunk csontiék javára. (Hosszú a meccs. ugye.)
Várható felállás(4-4-2): Barry, Eboué, K. Touré, Boka, Tiéné; Y. Touré, Zokora, Romaric, C. Tioté; Drogba, Kalou.
Sasszemű kémek az elefántcsontparti szövetségtől úgy számoltak be, hogy tegnap az alábbi összeállítású csapatot egrecíroztatta a Gyűlölt Svéd: Boubacar Barry, Siaka Tiéné, Guy Demel, Kolo Touré, Didier Zokora, Cheik Tioté, Yaya Touré, Emmanuel Eboué, Salomon Kalou, Aruna Dindane, Didier Drogba.
- Ugyan már, Bakary, én nem fagyizabálással vezetem le a stresszt. Egyszerűen csak sírok.
- Kangikám, a férfisírás ANNYIRA 18. századi...
- Bakary komám, ha olvasnál Velvetet, tudhatnád, hogy a sírás a 21. század Viagrája!
Stábunk ezt a beszélgetést hallgatta le az elefántcsontparti edzőtáborban. (Véres konkurenciaharcban MI szereztük meg a nemzeti fogkefe-beszállítói státuszt, és e dicsőséget egyből összekötöttük a fekete kontinens virágzó poloskabizniszével.) A szeretve gyűlölt (a továbbiakban SZGY) Eriksson mester ugyanis tegnap kihirdette a végleges Elefánt-keretet. Mint nyilatkozta, egy szövetségi kapitány életének nem azok a legfelemelőbb pillanatai, amikor 7 embernek meg kell mondania, fiúk, ti nem gyösztök. Dioptriái mögött alighanem testnedvek csillantak meg (gondoljon, ki mire tud), amikor beszámolt róla, hogy:
- Ezek a játékosok igazán jól neveltek, fegyelmezettek, és férfiasan fogadták a bejelentést.
(Berúgtak, verekedtek és hánytak. Forrás: BBC.)
Reméljük mindazonáltal, hogy a hét kitettszűrű játékoson (köztük az említett Bakary Kone és Kanga Akale) túl azért a Dél-Afrikába utazó válogatottban is maradt elég tesztoszteron!!!
Akik a portugál, brazil és észak-koreán brigádokat rettegésbe fogják hajszolni:
Kapusok: Boubacar Barry (Lokeren, Belgium), Aristides Zogbo (Maccabi Netanya, Izrael), Daniel Yeboah (Asec, Elefántcsontpart).
Védelem: Souleymane Bamba (Hibernian, Skócia), Arthur Boka (VB Stuttgart, Németo.), Benjamin Brou Angoua (Valenciennes, Franciao.), Guy Demel (Hamburg SV, Németo.), Emmanuel Eboue (Arsenal, Anglia), Steve Gohouri (Wigan Athletic, Anglia), Siaka Tiene (Valenciennes, Franciao.), Kolo Toure (Manchester City, Anglia).
nk! De még egyszer: ELCSONT BEFORR!!!
