Szikrázó napfényt és tüdőszaggatóan friss alpesi levegőt kíván stábunk Elefántcsontoart szimpatizánsainak, színtől és egészségi állapottól függetlenül.

A svejci lankákon, mit lila tehenekkel oficiell és rendszeresen minőségbiztosítanak, már ott ropogtatja térdkalácsait a mi fekete fiaink szénkoszorúja is! A taktika gyenge láncszeme, a globális egyengyűlöletnek örvendő Sven-Göran a Genfi-tó környékén igyekszik védelmi potenciált verni elefanniékba, ami (szaktudását figyelembe véve) gyakorlatilag heveny kaszáló mozdulatokat jelent Cecilia Ronaldo és Robinho achillese magasságában. (Mindeközben angol újságírók kukkolják őket bőszen, akik vélhetően még a West-Enden ragasztottak Eriksson cipőtalpára nyomkövetőt.)

Apropó, magasság. Egy rakás eredeti gondolkodású szakvezetőhöz hasonlóan a csonti főnökség azért vezérelte a fiúkat a síkmagyar tüdőnek csomolungmai magasságokba, mert a dél-afrikán vébéhelyszínekből kilenc a tengerszint feletti 1300 m-t is meghaladó földeken található, a johannesburgi döntő pedig égbenyúló 1750 m-ével provokál.

Az Elefántok főcsokimikulásai (van ám ilyen, konkrétan Kaba Kone generálmanagger) odanyilatkoztak, hogy semmiféle (remélhetőleg csak anyagi) áldozattól nem riadnak vissza, hogy fiaik kellemdúsan készülhessenek a világversenyre. Mint mondotta, a foci az ország fő exportcikke, ami "az elefántcsontparti kakaó helyébe lépett".

Egy korábbi felvétel, ahogy a kölkök vihogósan edzegetnek.