Még csak 6 napja izzadnak együtt a fekete fiútestek, de így sem rettegtek attól, hogy megméressék magukat a kis csíkosokkal!
Paraguay, ahol az ősz szakállú (nem) edző Sven-Göranhoz hasonlóan csak kedden böki ki a végleges vébékeretet, kis híján veszített! Hős elefántjaink vezérürüje, Didier egy pompás szabadrúgásból szerezte meg a vezetést, hogy aztán a könnyen megjegyezhető vezetéknevű Souleymane BAMBA folytassa a menetelést.
(Amúgy Paraguay is szerzett két gólt, de az meg kit érdekel.)
Igazából ásványvizet mentünk inni a franc Evianba, de ha már ott voltunk, elfocizgattunk ezekkel a dél-amerikánokkal.
Ó, azok az "Aranyos Elefántbébik"!, hogy a Geszti-féle módszerrel tréfáljak.
Bizony, az európai válogatott csapatok már nyakukban érezhetik a fekete fiúk forró leheletét, ami igen kellemetlen lehet, fogkrémgyárak reklámajánlatait postafiókcímen fogadom. Tegnap ugyanis az Elefántok csapata diadalmaskodott Toulonban, a hagyományos Reménységek Tornáján, amelyen 8 meghívott U21-es nemzeti tizenegy szokott egymásnak ugrani, és ahol '78-ban Magyarország is bajnok volt. Az elefántfiúkák a döntőben Dánia válogatottját verték 3:2 arányban. A torna legjobb játékosának az Angers-ben játszó kiskócost, Déblé Szergejt kiáltották ki, balról a második.
A résztvevő csapatok kiválogatásának mechanizmusáról stábunknak halvány gőze sincs, de hogy Katar fiainak részvételében a keleti karvalytőke is keze (karma? karmája? további Geszti-tiszteletkörök, igen) is benne van, afelől kevés a kétségünk. További csapatok helyezési sorrendben: Franciaország (3.), Chile, Kolumbia, Katar, Oroszország, Japán.
Szikrázó napfényt és tüdőszaggatóan friss alpesi levegőt kíván stábunk Elefántcsontoart szimpatizánsainak, színtől és egészségi állapottól függetlenül.
A svejci lankákon, mit lila tehenekkel oficiell és rendszeresen minőségbiztosítanak, már ott ropogtatja térdkalácsait a mi fekete fiaink szénkoszorúja is! A taktika gyenge láncszeme, a globális egyengyűlöletnek örvendő Sven-Göran a Genfi-tó környékén igyekszik védelmi potenciált verni elefanniékba, ami (szaktudását figyelembe véve) gyakorlatilag heveny kaszáló mozdulatokat jelent Cecilia Ronaldo és Robinho achillese magasságában. (Mindeközben angol újságírók kukkolják őket bőszen, akik vélhetően még a West-Enden ragasztottak Eriksson cipőtalpára nyomkövetőt.)
Apropó, magasság. Egy rakás eredeti gondolkodású szakvezetőhöz hasonlóan a csonti főnökség azért vezérelte a fiúkat a síkmagyar tüdőnek csomolungmai magasságokba, mert a dél-afrikán vébéhelyszínekből kilenc a tengerszint feletti 1300 m-t is meghaladó földeken található, a johannesburgi döntő pedig égbenyúló 1750 m-ével provokál.
Az Elefántok főcsokimikulásai (van ám ilyen, konkrétan Kaba Kone generálmanagger) odanyilatkoztak, hogy semmiféle (remélhetőleg csak anyagi) áldozattól nem riadnak vissza, hogy fiaik kellemdúsan készülhessenek a világversenyre. Mint mondotta, a foci az ország fő exportcikke, ami "az elefántcsontparti kakaó helyébe lépett".
Egy korábbi felvétel, ahogy a kölkök vihogósan edzegetnek.
Nem, Ön nem nyert, kedves néző, mert sem az Egyesült Államokban, sem Dél-Amerikában nincs olyan méretes, kikent-kifent stadion, mint az egyszerre dicső és sorvadékony Észak-Koreában, ahol a munka ünnepéről nevezték el azt a helyi kolosszeumot, hol is metropolisznyi tömegeket buzdíthat a Nyugat sóval behintésére a vezér.
A vezérkultusz és a stadionkeresztelő közti közvetlen összefüggésekre (meg mernék rá esküdni, hogy valamelyik könyvtár padlásán van a témáról egy mélyenszántó disszertáció!) mutat rá az Elefántok otthona is. Az Abidjant terhelő, 65000-70000 bősz ivoár drukkert befogadni képes stadion ugyanis Elefántcsontpart függetlenítő atyjáról, a lazán csak "Az Öreg"-nek bélyegzett Félix Houphouet-Boigny-ről kapta a nevét. (Ezzel az információval gazdagabban azért némileg érthetőbb "Az Öreg" keresetlen lakonizmusa.) A világ nem franszoás műveltségű többségének és a külföldi sportkommentátoroknak a kitörő örömére persze van beceneve is a stadionnak, hogyaszongya Le Félicia, furcsa, ugyanakkor zsigeri mélységekben (és olykor nyelvtanilag is) érthető módon hímnek titulálva a felísziát (vö. Al Bano, Romina Power: Felicsitá!), a boldogságot*. (Feltételezem mindeközben, hogy nem Skoda-tulajdonosi tapasztalatok működtek az elnevezés hátterében.)
Íme Félix, a haza atyja egy arany... muflonnal? (The Man of the Golden Muflon.)
A stadion sajnos nemcsak arról nevezetes, hogy itt játszanak az Elefántok, illetve az ország élcsapata, a Mimózák. (ASEC Mimosas, róluk később.) Tavaly március 29-én ugyanis a Malawi elleni diszkós 5-0-ás vébéselejtezőn a szokásos "atrocitás+rendőri beavatkozás+könnygáz+pánik+falnak szorítás" módszerrel sikerült "1 győzelem, 19 halott néző" mérleggel zárni a találkozót.
No de fordítsuk el szemeinket a makulás múltról, és tekintsünk bele a győzelmi reményekkel glóriázott jövőbe.
*Tudom, tudom, a szótárban la félicité, de élek az értelmezői szabadsággal, és kész.
1sx jóvoltából rávethettem szemeimet Salomon Kalou (1985, igen, akkor is születtek emberek, sőt, már beszélni is megtanultak) eurosportos szentbeszédére (akárha Kapisztrán a nándorfehérvári falakon!). Az interjú voltaképpen orcátlan Chelsea-promóció, mert hisz sült vak, akinek nem ég az agysejtjeibe a fekete fiú mögötti arany Chelsea-felirat. Talán ha az ember csukva tartja a bal szemét...?
Szóval a mi Salomonunk, kinek példaképe Henry (észrevették, kedves nézőink, hogy amikor a sportújságírók vagy maguk a sportolók egy fekete futbálőr képességeit hasonlítják össze valamely korábbi futbálőr-nagyságéival, valahogy mindig egy másik fekete türemlik a képbe?) nem mond ám semmi extrát, csak felhívja a figyelmet az afrikai csapatok elefántméretű vébés lehetőségeire, meglehetősen egyszerű, "otthon vagyunk, gólt begyakunk" érveléssel.
Hanem!
Erről stábunk csöpp kis eszébe ötlött az a nehezen feledhető, aranyjánosi mélységű ének, amit a Chelsea-drukkerek (csomó sörhasú békönfaló, fúj, de most azért szeretjük őket) költöttek 2008 bimbadzó tavasszán (sic!), mikor is a BL-sorozatban egy izzasztóan izgis meccsen Kalou szöglete a gyűlölt ellen Riise fejénél kötött ki, aki boldog tudatlansággal juttatta azt önnön liverpooli kapujába.
A dal, melyet szurkolói performanszvideóban alant közre is adunk, kb. így szól:
Sic!, igen, direktbe írtam rövid u-val, merkülönben nem robbant volna a dinamitszerű poén, rím, rímpoén stb.
Ha bárki bármilyen rendszert keresne az Elefántok bemutatásában, a Sötét Ló stábja előre figyelmezteti: ne tegye, inkább makramézzon, nézzen tévét, gyámolítson árvákat. Yaya "Nemkezeztemazinterellen" Touré azért esett útba, mert példamutatóan vitézkedett a hétvégi Barcelona-Valladolid ÖSSZECSAPÁSON (nagybetűvel jelöljük a kommentátorkliséket, lesz mindjárt gránátvörös-kékek is, ne aggódjék a kedves szurkoló), amelynek diadalmas 4:0-ja, mint nyilván minden szakértő (= mindenki) tudja, első helyet ért a KATALÁN csapatnak a végső BAJNOKI TABELLÁN.
A magát a középpálya jobb szélén mutató fekete fiú 2 ügyi gólpasszt is adott az argentin CSATÁRZSENInek.
Lássuk a bejátszást!
A figyelemre méltó (többszöri igenlést mímelő) keresztnévvel bíró Touré gyerek (1983) csak egy a Touré család 3 focista kölkéből. Bátyja, kinek nevét minden bizonnyal az ismert szláv körtánc ihlette (Kolo) a Manchester City kapitánya, hátvéd, öccse, Ibrahim pedig a szír bajnokság fénylő félholdja.
Yaya ügynöke, Dimitrij Szeljuk meglehetősen spontán sáfárkodott a fekete fiú ("az új Patrick Vieira", suttogják az alagsorokban és játékoskijárókban) aranylábával. A srác megjárta Görögöt, Ukránt (Donyeck Metál Úr), Belgát, mígnem a GRÁNÁTVÖRÖS-KÉKEKnél (én szóltam) kötött ki 2007-ben, amikor is az öltönyös szenyorok 9 millió ojrós aktatáskát hagytak a kapucsengő alatt.
Guardiola országlása a szomorúság setét árnyát borította Elefántcsontpart ében sarjára, mivel a tonzúrásodó edzőkrapek Busquets bátyót favorizálta Yaya, a védelemben is OROSZLÁNRÉSZT VÁLLALÓ középpályás ellenében. A mi nyers fekete gyémántunk azonban visszaverekedte magát a keretbe!
A pletykák szárnysuhogása mégis egyre hangosabb, szóval Yayuska a következő szezonban a Milan, a Manchester City, az Everton, de legvalószínűbb módon az Arsenal csapatát fogja technikát és erőt egyesítő játékával erősíteni.
Még valamelyik előző vébéről maradt itt az az alapvetően szociális célokat szolgáló, voltaképpen TÖLTELÉKszöveget nem is igényelő, beszédes hirdetés, amely a sportesemények idejére elárvuló, a hideg ágyban magányosan reszkető asszonyok szívszaggató sorsára hívja fel a figyelmet.
Mindazonáltal felhívnám a figyelmet, drága kicsi nézőink, hogy a képen látható hölgy FEHÉR. Tudniillik az afrikai futballista feleségek a földrész ősi hagyománya szerint VB idején hatalmas tüzeket gyújtanak a falvak közepén, amelyek fölött hamuvá sütögetik az ellenfél játékosainak fából faragott képmását. (Abidjanban a hírek szerint épp Luciót pörkölik. Holnap Cecilia Ronaldóra kerül a sor, bár többen aggódnak, hogy a díva forrónadrágja magától is lángra kap.)
A kép forrása a híresen jókedélyű @atomvillanas a seoblogról.
Önök, kedves nézőink, 2010-ben még hisznek a pénzügyi elemzőknek?
Mi itt, Afrika hónaljában évezredek óta nem követjük el ezt a hibát. Leginkább azért, mert évezredek óta nem láttunk sem pénzügyi elemzőt, sem pénzt. Különben is többre becsüljük a szívbéli jókedélyt és a játszi oroszlánkölykök messziről visszhangzó boldog visongását.
Mivel vannak még gyarló lelkek, akiket elkábít a monetáris humbug, hírül adjuk, hogy a JP Morgan egy befektetési terepen (állítólag) bevált kockázatelemző modell szerint az angol válogatott happolja el az idei vébégyőzelmet, mégpedig Spanyolország és Hollandia orra elől. A modell ugyanakkor a brazilokat minősítette a legerősebb csapatnak. Rájuk fogadni azonban olyan, mint Kiszel Tündét jósolni a Mensa HungarIQa következő elnökének, sorsolásuk ugyanis sokkal nyomorultabb, mint a mázlista ángliusoké (Algéria, Szlovénia, USA). No és kivel hozta össze Sepp Blatter sokat tapintott keze a brazilokat? Kitől vált olyan sejdekockázatossá az a győzelem?
Költői a kérdés, bezony, sporikáim.
A fogadási irodák aktuális jelentései egyébiránt Spanyolországnak ítélik a kupát, Anglia és Brazília előtt. De ugye mind tudjuk, hogy a fogadók egyrészt függőség vezérelte vak fejőstehenek, másrészt perspektívájuk alig-alig terjed délebbre a görög szigeteken és a metaxán. (A braziloknak több évtizedes munkába és megannyi Miss Worldbe került, hogy megjegyezzék őket.)
Jaj, hát azt meg nem is mondtam, hogy találtam egy illusztris fődrukkert Radnóti Miklós személyében!
Ő már 1932-ben fölfedezte a fekete fiúkat körüllengő géniuszos aurát, amely rettenthetetlen erőt és elsöprő menetelést ígér. Radnóti ugyan költőileg egyszerűsítve csak "néger proletárok"-at emleget, de az avatott értelmező bizton tudja, hogy itt a versbéli szubjektum félreérthetetlenül az elefántcsontparti csatársor romlott nyugati védelemmel meg nem torpantható előreviharzását énekli meg halhatatlanul.
Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt.
Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő!
Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó.
(...)
Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik, a másik után míg a falun gond szuszogott, terjedve lassan s emelve hasát, mint szekérről lepottyant, hatalmas kutyakölyke.
És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út!
(...)
Lemászott a lány, hogy jött a legény, tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta; dalt énekelt! amit kitalált néki, lucskos bánatát szipogva szét a fán:
Nézd, csókkal szegem be harci ruhád, hogy ne foszoljon; csókkal patkolom harci bakancsod, ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján!
Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk!
Sírt a lány és ment a legény; ruhája kitartott, a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott.
Jó nagyot szakajtott, meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele!
Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült, kik a faluban szertefutottak.
Szertefutottak és összefutottak, kunyhók füstjéből lobogót, torkokból harcot sivítottak!
Szervezkedtek és dárdákat vertek, dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek; s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán, - a lány;
bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok!
Tudom, tudom, mamutnyi túlzás bárkire rásütni a magyarság billogát csak azért, mert a Kispest (nemzetközileg ejtsd: 'Honved, Budapest') keretének* tagja volt 3 éven át. Mégis: Benjamin Brou kicsit elefántcsontparti, kicsit Valenciennes-játékos, de a mienk!
Mielőtt az elefántbőrbe bújt oroszláncsapat minden egyes tagjának fanfáros introdukciójára sor kerülne, emlékezzünk meg tehát Benjaminről ('benzsámen'), akinek francia fűre is méltó talpa oly gyakran taposhatta Kispest virágzó rétjeit. Az 1987-es születésű**, 183 centis fekete fiú januárban mondott vélhetően könnyes búcsút a Kárpátok árnyékának, és tagosodott be a francúz (másként GALL) bajnokságnak a jelenleg nem túl dicső 10. helyén tanyázó Valenciennes-be. Az Elefántbrigádba, ahol a védelem oszlopaként vár reá a dél-afrikai Nap glóriája, az utolsók közt válogatták be.
Nos, azt hiszem, mindent kitrancsíroztunk abból a gyönge láncszemből, ami az elefántcsontparti focit a magyar labdarúgással, illetve "labdarúgással" összekapcsolja.
*Keret: itt nem egyenlő az előre- ill. hátrahaladás gyakorlatában segédeszközként használatos készséggel (ld. járókeret). Fontosnak tartom a fogalmat tisztázni, ugyanis a magyar bajnokságra nézve a keret szó mindkét jelentése ugyanúgy érvényes lehet.
**Igazából 1986-os, de ez az esztendő magyar futballszurkoló számára nem létezik.
Kevin-Prince (az ilyen szülői névadásoktól mentsen meg mindenkit a futball jézusa... Prince? Mégis mire gondoltak? Diamonds and Pearls?) Boateng NEM elefántcsontparti!
Hanem, minő pikantéria, bizony berlini születésű kis kócos, 7 éves korától a Herthában RÚGTA A BŐRT (célom a soronkénti 25 futballközhely elérése), úgyhogy bizonyára szakszerű németséggel üvöltötte csatakiáltás gyanánt, hogy "részleges Achillesín-szakadáááás!" ('ein Riss des Innenbandes und ein Teilriss des Syndesmose-Bandes im Sprunggeleeeeeenk!'), amikor beleszállt a máskülönben nem túl szimpó Ballackba. Akit persze ezúton is sajnálunk.
Szóval Boateng ghánai válogatott. Egy Elefánt ugyanis nem mészárolja le előre megfontolt szándékkal a csoportellenfél főhercegét - ő csak és kizárólag szívből és szügymélyi indulatból tesz ilyet! Majd meglátják önök is, kedves nézőink!
Az elefántcsontparti válogatott széles körben ismert (szégyellje magát!) megnevezése az Elefántok, ami nem csupán az ellenfelet sötét lelke bugyráig megrettentő cím (ld. Hannibal ante portas és a fejvesztve menekülő henye rómaiak), hanem frappáns módja, hogy elkerüljék az Oranjéval való végzetes összetévesztést, lévén a két válogatott meze meglehetősen hasonló színekben játszó, vö. a lenti videó narancsos képkockáit.
(Még el sem kezdődött a vébé, de én már a hazai sportblogtörténelem leghosszabb mondatával áldozok az Elefántoknak!)
Mert mégis micsoda malőr volna, ha valaki Arjen Robbent elefántcsontparti illetőségűnek vélné, hát nem?
Nos tehát, még mielőtt az elkövetkezendő posztokban megtárgyalnánk az Elefántok vébéig vezető diadalmas útját, vébétizenegyének tagságát, Drogba nejének háziasszonyi képességeit, az ország himnuszát és a szövetségi kapitány kinevezésének legutóbbi botrányait, szögezzük le:
a Sötét Ló stábja a vébé egész ideje alatt időt és fáradságot nem kímélve törekszik arra, hogy bejegyzéseiben visszatüköződjék Hegyi Iván vitriolos stílusa, Zombori (szül. Talián) Sándor eszeveszett sármja és Vitár Róbert politikai korrektsége! (Az utóbbiról jut eszembe: önök tudták, hogy Elefántcsontpart soha sem viselt háborút Magyarországgal szemben, sőt, területi követelésekkel sem lépett fel soha?)
Előzetesül pedig vessék szemeiket a trailerre, amivel a BBC népszerűsíti VB-közvetítéseit, illetőleg bebizonyítja, hogy a szivárvány jelenségét elbűvölő artisztikummal képes ún. filmes nyelven fölidézni.